A BABUNIVERZUM TÖRTÉNETE

A BabUniverzum története valójában egy ember történetével kezdődik.

Mike történetével.

Ő az Aljas Kúszóbab alapítója és az a figura, aki az első pillanattól kezdve irányt adott annak a világnak, amit ma BabUniverzumnak hívunk.

De ez a történet nem egy zenekarral kezdődött.

Hanem egy srác fejében.

A 80-as években, a Kádár-rendszer idején, amikor a punk nem divat volt, hanem lázadás. Amikor kazettás magnóról terjedtek a zenék, amikor a szabadságot nem reklámokból tanulták az emberek, hanem egymástól.

Mike ekkor találkozott először azzal az energiával, ami később az Aljas Kúszóbab dalaiban szólalt meg.

Az évek során ebből a punk energiából megszületett egy zenekar.

Az Aljas Kúszóbab.

De idővel kiderült, hogy ez több mint egy zenekar.

Ez egy világ.

Karakterekkel.
Történetekkel.
Koncertekkel, amelyek epizódokként kapcsolódnak egymáshoz.
Rajongókkal, akik nem csak hallgatói, hanem résztvevői ennek az univerzumnak.

Ez lett a BabUniverzum.

Ezen az oldalon Mike történetén keresztül követheted végig, hogyan épült fel ez a világ.

Honnan indult.
Milyen fordulópontokon ment keresztül.
És hogyan lett egy punk srác történetéből egy olyan univerzum, amelyben ma már sok ezer KeményBab él együtt a zenével.

Ez a történet még nem ért véget.

Valójában most kezdődik igazán.

BABUNIVERZUM ÉPÜL.

1973 – A piros gitár

BabFöld története nem egy próbateremben kezdődött.
És nem is egy koncerten, hanem egy kis északi faluban, Nógrádban.
A tiszti telepen.
1973 nyarán egy ötéves kisfiú, a nagyszüleinél töltötte a szünidőt. A tiszti klubban a nagyapja volt a kantinos.
Egy nap zaj szűrődött át a nagyteremből.

A fiú odament a színpad elé.
Ott állt előtte egy katona srác, aki éppen a hangszerét szerelte.

A hangszer piros volt. Egy piros jazz gitár.

A test fényes, a forma szokatlan.
A húrok száma ijesztő.
A szerkezet bonyolultnak tűnt, szinte megfejthetetlennek.

Aznap nem hangzott el koncert.
Nem született dal.
Nem volt taps.

De ott, azon a színpadon, abban a pillanatban megszületett valami.

Egy döntés.
Egy irány.
Egy belső kép.

BabFöld álma ott kezdődött.

Ennek az időszaknak a fennmaradt relikviái időről időre elérhetővé válnak Babföld archivumában

1974 – A MŰANYAG HÚROS KUDARC

Hatévesen érkezett az első gitár.
A nagyszülők hozták Olaszországból.
Színes volt. Könnyű. Műanyag húros.

Gitárnak látszott. De nem volt hangszer.

A fiú – aki akkor még nem tudta, hogy egyszer színpadok és klubok világában fog élni – napokon át próbálta megszólaltatni.
A hang hamis volt.
A húrok kemények.
A hangszer engedetlen.

A kudarc gyorsabban érkezett, mint az első akkord.

Később derült ki az igazság:
azon a tárgyon gyakorlatilag nem lehetett játszani.

BabFöld krónikájában ez a pillanat fontosabb, mint elsőre tűnik.
Nem a siker tanította meg az irányt. Hanem a bóvli.

Ezért maradt fenn egy íratlan szabály:

"A zenét nem játékhangszeren kell elkezdeni.
A zene komolyan veszi azt, aki komolyan veszi őt."

A kezdeti érdeklődés törékeny.
Egy rossz hangszer el tudja oltani.
Egy valódi hangszer viszont képes azt életben tartani.

BabFöld történetének első tanulsága nem a tehetségről szól.
Hanem a minőségről.

Ennek az időszaknak a fennmaradt relikviái időről időre elérhetővé válnak Babföld archivumában

1980 – AZOK BALATONI NYARAK!

Valamikor a 80-as évek eleje. Kádár-rendszer. Középiskolás nyarak. Balatonfenyves.
Aztán ott volt egy srác.
A haverokkal a stégen ültek, és kazettás magnón hallgatták azokat a zenéket, amelyek valahonnan beszivárogtak az országba.

Nem a rádióból. Nem a tévéből. Kazettáról.
Exploited. GBH. Madness. Plasmatics. Dead Kennedys. Sex Pistols.
És persze az itthoniak.
CPG. Európa Kiadó. Vágtázó Halottkémek.
A punk akkoriban nem stílus volt, hanem jelzés.
Azt jelentette: nem kérünk a szocialista rendszer szabályaiból.

Nyár volt. Stég. Nap. Kazettás magnó. Haverok.

És minden, ami ilyenkor kell:
bulik, csajok, napozás, surf minden mennyiségben.
És Mike akkor még egyáltalán nem tudta, hogy egyszer zenekar lesz ebből az egészből. De azt már érezte, hogy valami történik.
Amikor egy tizenéves először találkozik ezzel az energiával a zenében, akkor nem csak dalokat hall.

Irányt talál. Azt a világot, ami sokkal izgalmasabb, mint az, amit körülötte próbáltak ráhúzni.

A punk akkoriban nem divat volt, hanem levegő.
És aki egyszer belélegezte, az már soha többé nem lett ugyanaz az ember.

Az Aljas Kúszóbabnak ezek az évek adták meg az alapot. A világnak aminek te is a része vagy.

1980 – VÉRRÉ VÁLIK!

Az általános iskola éveiben, tízéves kor körül, valahogy bekerült az énekkarba.

Ez a rész sokszor kimarad a legendából.
Pedig itt tanulta meg az alapokat.

Helyes levegővétel. Hangindítás. Közös megszólalás fegyelme. És ami még fontosabb: közönség előtt állni.

A lázadás nem ordítással kezdődik.
Hanem kontrollal.

A korszak közben másról szólt.
Kádár-rendszer.
Szürkeség.
Meghatározott közízlés.
Megszabott keretek.

Punknak öltözni akkoriban nem divat volt, hanem ázadás volt a rendszer ellen.

BabFöld krónikájában ez az időszak nem hangerőről szól.

Egy szegedi osztálykiránduláson készült fotó őrzi a korszakot.
A képen egy gyerek áll. A háttérben kirakat.

Paradicsomlé. Egy vámpírbaba tartja a kezében.
Alatta a felirat: „Vérré válik.”

A legtöbben csak elmentek mellette, de Mike nem.

A baromság kiszúrása korábban jött,
mint az első torzított gitárhang.

A punk nem a bőrdzsekivel kezdődött.
Hanem a felismeréssel.

Ennek az időszaknak a fennmaradt relikviái időről időre elérhetővé válnak Babföld archivumában

GITÁRTANULÁS ÉS AZ ELSŐ GITÁROK

1980 - Mike 12 éves és kezébe kerül az első gitár, a Kremona Kazanlak vörös sunburst modellje. Bolgár 3/4-es akusztikus. Igazi szocialista munkásgitár.
Nem volt különleges hangszer.
Nem volt legendás márka.

De abban a pillanatban minden megváltozott.

Az első két akkord:
A moll.
E moll.
Ma már egyszerűnek tűnik, de akkoriban komoly kihívás volt.
Az ujjak nem akartak engedelmeskedni, a váltások akadoztak. Aztán egyszer csak ment.

És jöttek a vízhólyagok.
Ez volt az első igazi jele annak, hogy valami elkezdődött.
A következő lépcső a klasszikus gitáros beavatás volt.
Smoke on the Water. Persze nem a szóló. Csak az alap. Deep Purple.
Aztán jött a Black Sabbath – Paranoid.

És amikor már ezek mentek, Mike nekivágott minden kezdő gitáros nagy álmának:
A Felkelő nap házának.

És amikor az megszólalt a húrokon, már nem volt visszaút.
Egyik nap a Balatonon állati rossz idő volt. Nem fújt a szél. Nem lehetett surfözni.

A haverokkal kitalálták, hogy inkább zenét csinálnak.
Összeszedték a nyaralóban, ami csak hangot tudott adni.
Lavórok.
Fakanalak.
Kis pilleszékek dob helyett.
És persze a bolgár gitár.

Írtak egy számot.
Tele olyan szavakkal, amiket akkoriban minden lázadó tizenéves ismert: anarchia, rohadt szemét rendszer
Fel is vették kazettás magnóval.

Rémes lett.
De nem ez volt a lényeg.
Ez volt az első dal. 13 évesen.

Aztán véget ért a nyár. Amit a "Hol van most a nyár" cimű dal idéz meg 2026-ban.

Jött a suli, és Mike ekkor kezdett komolyabban gitározni.
És gitártanárhoz került.
Csizmadia Sándorhoz.

Csizi akkoriban ismert pol-beat dalszerző volt, így Mike első kézből tanulhatta meg a korszak mozgalmi dalait.
Csegevara.
És a többi kötelező darab.
A rendszer zenéje.

De Mike közben már mást hallgatott.
Más zenék jártak a fejében.

Nem sokkal később érkezett az első igazi hangszer a kereszanyjától, németországból, Heidelbergből:
Egy Yamaha FG-340 akusztikus gitár.
Ez már nem játék volt.
Ez már hangszer volt.

És az első fellépés Csizivel Zánkán az úttörőtáborban...
Ezzel a gitárral kezdett igazán formát ölteni valami. Valami, ami akkor még csak egy tizenéves srác fejében létezett, de később egy zenekarrá vált: Az Aljas Kúszóbabbá.

És azzal együtt megszületett az a világ is, amit ma úgy hívunk:
BABUNIVERZUM.

A BABUNIVERZUM TÖRTÉNETE

1973 – A piros gitár

1974 – A MŰANYAG HÚROS KUDARC

1980 – AZOK BALATONI NYARAK!

1980 – VÉRRÉ VÁLIK!

GITÁRTANULÁS ÉS AZ ELSŐ GITÁROK

A történet következő epizódja, hamarosan itt!